logotype
ÉletUtak művészeti projekt
ÉletUtak művészeti projekt

ÉletUtak

Ez az izgalmas kezdeményezés fotóriportok és egy kisfilm segítségével meséli el a globális összefüggéseket, az egyének sorsát és azt, hogy milyen hatással vagyunk egymásra.
 
A kisfilmben az interjúké a főszerep – különböző élettörténeteket, érdekességeket ismerhetünk meg. A fotóriportokban, a képsorozatokon keresztül pedig betekintést nyerünk olyan sorsokba, ahol az egyén életének mérföldkövei, sajátosságai, tulajdonságai és a Fenntartható Fejlődési Célok (Sustainable Development Goals (SDG) témái találkoznak – ilyen például az egyenlőség, a környezetvédelem vagy akár az oktatás témaköre.
 

Honnan jövünk?
Hová tartunk?
Milyen hatással vagyunk egymásra és a világra?
Hogyan tehetünk együtt a globális problémák ellen?
Ezekre a kérdésekre keressük a választ.

 
A kongói fotósorozatról
 
Hajdú D. András dokumentarista fotós képsorozatot készített Kongóban – felkereste azt a kislányt, Mbedjit, akit 9 évvel ezelőtt fotózott le, és akkori díjnyertes képsorozatának ikonikus portréján szerepelt.
 
A kongói kislánynak Dr.Hardi Richárd magyar szemorvos adta vissza a látását, mikor megműtötte őt szürkehályoggal.
Idén nyáron András ismét útra kelt, hogy felkeresse és lefotózza a kislányt – aki a gyógyulása után nem csak a látását kapta vissza, hanem az életét is.
 
A HAND Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség akkori és mostani útját is támogatta.
 
A fotókról és riportokról
 
Magyarországon élő, külföldről érkező embereket kérdeztünk meg az életükről. Tapasztalataik, élményeik rávilágítanak globális összefüggésekre és illusztrálják a Fenntartható Fejlődési Célok fontosságát. A riportokat és a portrékat Loós Panna készítette.
 
A kisfilmről
 
A filmben az interjúalanyok az életükről mesélnek – felviláglanak ÉletUtak, a párhuzamos vagy éppen az ellentétek irányú sorsok, kereszteződések. A Kongói Demokratikus Köztársaság és Magyarország között is utazhatunk benne. A filmet Hajdú D. András, Toussaint Chiruza és Koncz Olivér készítette.
 
A művészeti projektről 
 
Az ÉletUtak művészeti projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósult meg. Tartalma a HAND Szövetség kizárólagos felelősségét képezi és nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió álláspontját.
 
A „Nyitott, igazságos és fenntartható Európa felé a világban – Negyedik Trió EU Elnökségi Projekt” az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg, a magyar HAND Szövetség; a spanyol La Coordinadora; a belga CNCD-11.11.11 és 11.11.11., mint nemzeti civil szervezeti platformok, valamint a CONCORD, mint európai civil szervezeti szövetség partnerségében, közösen munkálkodva a fenntartható fejlődés és nemzetközi együttműködés területén.
Ízelítő a fotósorozatból

Fotók:

Hajdú D. András 
https://www.hda.hu/

ÉletUtak kisfilm
Egy kislány visszakapta a látását és ezzel a gyerekkorát, mondhatjuk, hogy az életét is Kelet-Kongóban, a dzsungel mélyén. A történetünk mégis több, mint Mbedji szemének története:
 
Hajdú D. András, dokumentarista fotós karrierje fontos mérföldkövét köszönheti ennek a kislánynak, akiről még 9 évvel ezelőtt az ikonikus portréját készítette.
 
Dr. Hardi Richárd magyar szemorvos munkájára ez a képsorozat irányította rá a nagyközönség figyelmét – pedig ezt megelőzően is több évtizede dolgozott Kongóban és százak köszönhetik neki a látásukat.
 
A HAND Szövetség, mint civil szervezetek platformja, összefogással és lelkesedéssel támogatta András útját 9 évvel ezelőtt és most idén, 2024-ben is. Művészeti projektünkben felviláglanak ÉletUtak, a párhuzamos vagy az ellentétes irányú sorsok, vagy éppen kereszteződések.
Fotóriportok

Az interjúk során feldolgozott ÉletUtak, emberi sorsok a fenntartható fejlődési célokat illusztrálják – rávilágítanak azokra a kérdésekre, melyek meghatározzák hétköznapjainkat. Hisszük, hogy a globális kihívásokra együtt találhatunk csak megoldást – ehhez pedig az első lépés az egymás felé fordulás és az emberi kapcsolatok erősítése.

A Fenntartható Fejlődési Célokról és azok megvalósításáról

Az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljait 2000-ben fogadták el a tagállamok. Ez a világszintű célrendszer elsősorban a fejlődő országok problémáira, ezen belül is a társadalmi problémákra koncentrált.

Ennek egy igazított változata a 2015-ben elfogadott Agenda 2030 határozat, amely a környezeti, társadalmi problémák globalizálódó jellegére tekintettel már nem csupán a fejlődő, hanem a fejlett országok szempontjait is figyelembe veszi, és a környezeti szempontok is hangsúlyosabbá váltak benne.

A dokumentumban megfogalmazott 17 fenntartható fejlődési célhoz (Sustainable Development Goals – SDGs) 169 alcélt társítottak, amihez a mai állás szerint 231 indikátort rendeltek, hogy ezek mutassák az egyes országok, illetve a világ közeledését a meghatározott célokhoz.

Az indikátorok fejlesztésében 2020-ban érkezett el oda az ENSZ, hogy már minden mutatónak van kidolgozott módszertana. Az Agenda 2030 nem kötelező érvényű ajánlás, ebből következően az országok, országcsoportok a célok teljesülését más, a saját országukat, régiójukat jobban leíró, relevánsabb mérőszámokkal is mérhetik.

Általános probléma az SDG-indikátorokkal, hogy jelentős részük – érthető módon – továbbra is a fejlődő országok súlyos problémáira fókuszál. Ugyanakkor szükség van a fejlett országok jelentős előrelépésére is ahhoz, hogy a fenntartható fejlődés megvalósulhasson. Ennek a megoldására is megfelelő az ország- vagy régióspecifikus indikátorkészlet. Szakpolitikai és tudományos elemzések tárgya világszerte, hogy miképpen hat az egyes alcélok teljesülése más alcélokra. Számos esetben együtt mozognak, vagyis az egyikben elért pozitív eredmény a másikban is automatikusan generálja azt, más vonatkozásban pedig éppen távolít a céltól (pl. a megújuló energiaforrás használatát elősegítő energiaültetvények az energiaforrásokban a váltást javíthatják, ugyanakkor a területfoglalás miatt az élelmezési problémákat mélyíthetik).

Cél, hogy ezeket a szinergiákat minél jobban kihasználják az országok, a járulékos negatív hatásokat viszont mérsékeljék. További kiemelt kutatási területek, hogy milyen mélységű bontásokra van szükség az egyes indikátoroknál (pl. nemek, korcsoportok, területi bontás), hogyan lehet a mérésbe bevonni az ún. Big Data-forrásokat – vagyis nagy tömegben keletkező feldolgozatlan adatokat -, illetve hogy a legújabb térinformatikai vívmányok (pl. műholdas felvételek) mennyiben tudnák a megfigyelést hatékonyan elősegíteni.

Forrás: ksh.hu